Tisztánlátás homályosan
2017. nov. 27. 6:00
Szeretnék Veletek megosztani egy egyszerű, hétköznapi történetet. A múlt hónapban, egy sima kontroll vizsgálat alkalmával kiderült, hogy kislányom látása valószínűleg nem tökéletes (mivel magam is szemüveges vagyok, így azt gondoltam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy milyen lépések következnek). Ami azonban ezután jött, arra egyáltalán nem számítottam.
A doktornő tájékoztatott róla, hogy gyerekek pupillája akár 8 dioptriát is képes korrigálni, így - a pontos mérés érdekében - egy héten keresztül pupillatágító szemcseppet kellene használnia, ami úgymond kizárja a pupilla segítő szerepét a látásban. Az első szemcsepp beadását követően, körülbelül 10 perc telt el, amikor a kislányom szólt, hogy minden elhomályosult körülötte és nagyon rosszul lát. Most is fel tudom idézni magamban, ahogyan ott áll a tükör előtt egy 4 éves kis angyal és folynak a könnyei. "Anya, gyere gyorsan, én nem látom magam!" Azonnal odarohantam, vigasztaltam, a karjaimba vettem és próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezt az egész helyzetet a szemcsepp okozza, hogy minden rendben van és ez csak egy átmeneti állapot. Azt ezt követő 2 napban a kislányom újra csecsemővé vált. "Rám kapcsolódott" és tulajdonképpen ugyanúgy vittem az ölemben mindenhová, mint amikor 8 hónapos volt. Egy pillanat alatt vesztette el a biztonságát a világban, amiről korábban azt hitte, hogy kiismeri magát benne. Hogy ismeri, megismerte, megtapasztalta. 10 perc alatt homályosodott el a világ, amiben addig élt és biztosan mozgott. Döbbenetes volt átérezni, min mehet keresztül. Esténként, amikor kivettem a kontaktlencsémet a szememből, arra gondoltam, hogy körülbelül ez az az állapot, amibe ő egyik pillanatról a másikba került.
A harmadik napon azonban történt valami. Korán reggel felkelt és bebújt mellém az ágyba. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan érzi magát, miről álmodott? Ezt válaszolta: "Anya, már minden rendben. A fontos dolgokat úgyis felismerem." Ennyire egyszerű lenne az egész? Belegondoltam abba, amit mondott és közben mérhetetlen hálát éreztem, hogy ez a kicsi lány a karjaimban ilyen csodaszép útravalót adott nekem. Folytak a könnyeim. Igaza van. Nem fontos, hogy mindig minden helyzetben tisztán lássunk, minden részletet, körülményt és mozzanatot. Elég, ha csak a fontos dolgokat látjuk és érezzük, mert azok adnak igazán vezérfonalat az életre, az útra. A körülmények, a részletek hajszolása csak elvonja a figyelmünket az igazán fontos dolgokról. Pedig csak azokat kellene szem előtt tartanunk. Egy 4 éves kislánynak 2 nap elegendő volt ahhoz, hogy ezt felismerje, s ezáltal újra biztonságban tudhassa magát. Mi sokszor egy életen át fókuszálunk teljesen felesleges dolgokra, ahelyett, hogy lelassítanánk és körbenéznénk. Hát nem érdekes? Úgyhogy most továbbítanám egy kislány üzenetét a nagyvilágnak: "Vedd le néha a szemüveged, nyugodtan hunyd be a szemed, mert semmiről nem fogsz lemaradni. A fontos dolgokat így is látni és érezni fogod. "